A fájdalom, és veszteség az életnek részei. Bármit teszek is, ezt a tényt nem tudom megváltoztatni. De a társak támogatásával, és a Lépések irányításával bármilyen nehézséggel szembe tudok nézni, és le tudom küzdeni.

Belátom, hogy az egyedüli remény számomra egy nálam hatalmasabb Erôben rejlik. Lépésrôl lépésre megtanulok élni a veszteséggel, fájdalommal, kétségbeeséssel, egészen addig míg ismét élônek érzem magam!

"Igyekszem világosan gondolkodni! A tagadás beárnyékolja gondolkodásmódomat. Ilyenkor elvesztem az önmagamba vetett hitemet, mert olyan sok időt töltök el azzal, hogy tagadjam a valóságot. Az sem segít rajtam, ha saját gondolkodásomban nem hiszek. A tagadásba vetett hitemet szükséges feladnom Nem azért folyamodtam a tagadáshoz, - akár magam, akár mások problémájáról legyen szó – mert valami hiányzott belőlem. A tagadás a lélek lengéscsillapítója: addig véd engem, míg fel nem készülök rá, hogy megbirkózzam a valósággal.Ma arra törekszem, hogy életem minden területén kiegyensúlyozottan, világosan gondolkodjak."

Erôt, kitartást a mához!