Kétségbeeséssel indult a nap...Nem találtam egy nemrégen, egy szívemnek rendkívül kedves, nélkülözhetetlen embertôl kapott, különleges tárgyat...Átkoztam felelôtlenségemet, szétszórságomat, hogy még egy ennyire szívvel-lélekkel adott 'életdarabot' sem becsülök annyira, hogy mindig figyelemmel kísérjem. Szégyen, bûntudat, a 'vallomástétel' súlya virtustáncot járt lelkemben. Belesajgott egész testem, és annak ellenére, hogy tudom, a reményt semmiben ne akarjuk feladni, reményvesztetté váltam.
Majd, véletlenül, anyukámat hívtam, és elmondtam neki szomorúságomat, mire Ô: "De hát itt van az asztalon?"
Ezt a Felsôbb Erôm egyértelmû megmutatkozásának véltem. A teljes reményvesztettségbôl, az egekig repítô felszabadultság!!!
A hit segít. Hinni valamiben, valakiben. Azt, hogy miben, kiben az egyén útjai határozzák meg. De hit nélkül a lélek gyenge, nincs kapaszkodó, nincsen, ami megtart.
A békesség mindig elérhetô számunkra, de a mi feladatunk, hogy kutassuk, hogy merre található.
A Békesség Ima
Istenem, adj lelki békét, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok,
Bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget!
Ezt naponta többször is elmondom, fôleg ha gyengülök.
Védelmez. Érzem, hogy soha nem vagyok egyedül.
Mindenkinek hitet kívánok a nap újító erejéhez!!!
